K�d�s, k�s� �szi nap volt, kor�n s�t�tedett.  Minden kiss� szomork�s hangulatot �rasztott. Egyszer csak ny�lt az ajt�, �s hangos csattog�ssal, g�rkorival a l�b�n egy 10-12 �ves forma, sz�szke kisl�ny viharzott be a rendel�be.

- Szia! - mondta hat�rozottan. A hangja olyan m�ly �s f�tyolos volt, mint egy l�ncdoh�nyos�.

- Szia - viszonoztam a k�sz�n�s�t. - Miben seg�thetek?

- �gy besz�lt�k meg, hogy itt tal�lkozunk Apuval f�l h�tkor. Hozza a kuty�t, mert hasmen�se van.

Az �r�ra pillantottam, f�l h�t m�lt 1 perccel. Am�g v�rakoztunk, a le�nyz� v�gig sz�val tartott, hihetetlen�l talpraesetten �s karak�nul viselkedett. H�t el�tt nem sokkal meg�rkezett az �desapa: j�l �lt�z�tt, szem�veges, rendk�v�l g�tl�sosnak t�n� f�rfi szem�ly�ben. Ahogy bel�pett, bocs�nathogy�lek st�lusban elkezdett menteget�zni, ami�rt csak most �rt ide. Bele is kezdett volna az indokl�sba, de a kisl�ny megel�zte: hozz�m csattogott, legyintett �s cinkosan odas�gta:

- Mindig elk�sik. Mindenhonnan.