A következő komikusan tragikus történetet egy kutyatulajdonos mesélte. Épp a sorára várt a váróban a többi gazdival együtt, mikor az eset történt.

Az állatorvos szólította a következő pácienset: tipikusan ukrán maffiózó kinézetű illető hozta el régóta vakarózó kutyáját. Nyomában belibbent barátnője is: a szolárium-bébik és pláza-cicák minden ismertetőjegyét magán viselő hölgyemény személyében. Mivel az ajtót elfelejtették becsukni maguk mögött, a kint várakozók végigélvezhették az elkövetkező jelenetet. A kutya gazdája megpróbált a feltett kérdésekre válaszolni, amelyek arra irányultak, hogy min fekszik az állat, mit eszik, mikor kezdődtek a tünetek, stb. Annyit sikerült kinyomozni, hogy a vakarózás kb. 1 hónapja tart, más tekintetben azonban nem sikerült közelebb jutni a megoldáshoz. Kiderült az is, hogy az eb már nem először járt a rendelőben, ahol már többféle vizsgálaton átesett, hogy a viszketegség konkrét okára rájöjjenek. Már csak az allergia-teszt volt hátra: ennek során – az emberekhez hasonlóan – különféle allergiás reakciót kiváltó anyagokat juttatnak az állat bőrébe, majd meghatározott idő elteltével a keletkezett duzzanatok kiterjedése és színe alapján leolvasható, hogy mi felelős az allergiás tünetekért. Közös megegyezéssel ott helyben elvégezték a tesztet. Nos, kiderült, hogy a legerősebb pozitivitást az „emberi hámképlet” nevű allergén váltotta ki. Az orvos közölte a vizsgálat eredményét. Ukrán maffiózó visszakérdezett, hogy jól értette-e, aztán a homlokára csapott: - Most jut eszembe! A kutya azóta vakarózik, amióta ez velem van! – mutatott nem éppen szeretetteljesen a barátnő felé. És azon nyomban kiadta az útját.

Ludmilla, a koronatanú

Ludmilla kb. 3 éves amerikai ékszerteknős volt. Boldogan élte a házikedvencek gondtalan életét, nem is sejtve, hogy hamarosan puszta létével segít majd a gazdáján. A-vitamin hiányra utaló tünetekkel érkezett a rendelőbe. Az állatorvos lekezelte, és gondja volt a gondos adminisztrációra is: Ludmilla külön kartonszámot kapott, és mellé a rendelőben megszokott – bár leginkább kutyák és cicák számára kitalált - kezelési lapot, amit a gazdája hazavihetett magával.

És hogyan vált egy kis teknős koronatanúvá? Ludmilla gazdája rendőr volt, a kerületi kapitányságon dolgozott. A rendőrség épületébe speciális, névre szóló mágneskártyával lehet bejutni, ami alapján a belépés és távozás időpontja rögzítésre kerül. És amitől egy speciális mágneskártyával rendelkező tulajdonos a legjobban fél, bekövetkezett: a kártya elveszett. Pénteken még lehetővé tette a bejutást, hétfőn azonban már hűlt helye volt.  Az őrült kutakodás és keresgélés sem vezetett eredményre. És – hogy a mondásnak igaza legyen - a baj nem járt egyedül: szombat délelőtt illetéktelen látogatók hatoltak a rendőrség épületébe, vittek, amit tudtak, mindezt az elveszett bankkártya segítségével tették! Főhetett a feje szegény teknős-gazdinak, hogyan bizonyítsa be, hogy szombaton nem járt a munkahelyén, és a kártyájával valaki visszaélt. És akkor eszébe jutott Ludmilla! Hiszen vele épp szombat délelőtt járt a rendelőben! Fogta hát az „alibit biztosító”, döntő bizonyítékként előlépő kezelési lapot, és segítségével igazolta magát.